1. rész

Ismerkedés

   

   Helló! A nevem Lilly Royal. Egy kis, sötét városba költöztem, melynek neve Darkness. Találó név. Hogy miért költöztem ide? Elárulom. A testvérem, Zoe miatt. Ő is itt él és meg akarom találni. Azért költözött ide, mert otthon szerinte mindenki csak engem szeretett és őt senki nem szerette, ezért ő sem szeretett senkit beleértve engem se. Anyáék azt hitték, hogy pár hét után vissza fog jönni. De nem jött. Próbálták előttem titkolni, de nagyon aggódtak érte, ezért elhatároztam, hogy megkeresem.
    Miután kipakoltam elhatároztam, hogy megismerkedek a szomszéddal. Vittem magammal egy csokit is. :) Bekopogtam és az ajtót ki is nyitotta egy nagyon jóképű fiú. Mosolygott rám.

- Helló! - köszönt.

- Szia! A nevem Lilly Royal, most költöztem a szomszédba és csak köszönni szerettem volna! - hebegtem.

- Max vagyok! Örülök, hogy megismerhettelek. - mondta, majd kezetcsókolt. 

   Ezt nem is gondoltam volna! Azt hittem mindenki drogos és búskomor, de kellemesen csalódtam. Ebben a pillanatban egy hang szűrődött ki a házból:

 - Ki van itt Max?

 - Az új szomszédom jött látogatóba! - válaszolt.

 - Lány? - kérdezte ismét. 

 - Igen! - szóltam vissza.

 - Dögös? - szólt.

 - Nézd meg! - kiálltott vissza Max.

 -Miért, te nem tudod eldönteni? Ha ronda én ... - kezdte mondani, de hirtelen ahogy meglátott, elhallgatott.- Szia! A nevem Luke és ennek a félnótásnak vagyok az öccse! Gyere beljebb!

   - Lilly Royal vagyok! Te is itt laksz? - kérdeztem.

   - Nem! - mondta Max.

   - Még csak az kéne! - kezdte Luke. - Már bocsi, de ez olyan, mint egy szeméttelep, csak itt az emberek a szemetek! Drogosok és piások! Na jó, a tesóm nem! Ő túl ,, tökéletes" hozzá!

   - Én is csak ideiglenesen vagyok itt! - szóltam. - A tesóm miatt jöttem! A szüleim nagyon aggódnak érte, mivel a lázadó fejével ideköltözött és közölte a szüleimmel, hogy már pedig ő nem lesz ,,Miss Tökéletes", mint én! Sajnos átvettem tőleegy kicsit az önfejűséget, mivel ideköltöztem egyedül.

   - Ez az önfejűség téma emlékeztet engem valakire! - nézett Max Luke-ra.

   - Kire? Csak nem rám?  - mosolygott Luke.

     Még egy jó ideig beszélgettem a fiúkkal. Rengeteget nevettünk! Nagyon jófejek! 

   - Ideje mennem, fiúk! - mondtam.

   - Hova sietsz? - kérdezte Luke. - Úgy is egyedül vagy otthon!

   - Hagyd már! - mondta Max. - Úgy sem tarthatod itt, bármennyire is szeretnéd!

   - Most mi bajod van, tesó? - kérdezte Luke.

   - Semmi, csak neki is biztos dolga van, nekünk is van elég dolgunk és így is egész délután itt volt!

   - Én nem akartam a terhetekre lenni! - mondtam.

   - Ugyan már! Nem voltál a terhünkre! Tudod mit, gyere kikísérlek! - mondta Luke.

     Kimentünk. Az ajtónál újabb beszélgetés kezdődött:

   - Figyelj, nem tudom mi ütött a tesómba, de ne hidd azt, hogy a terhünkre voltál! Egy ilyen szép lánnyal, öröm lenni! Tudom, hogy itt vagy a szomszédban, de azért megadod a számod? - kérdezte Luke.

    - Persze!

     Miután lediktáltam neki azt a bizonyos 10 számot elköszöntünk egymástól. Hirtelen Luke megölelt. Nem nagyon értettem miért, de nagyon jól esett. 

      Mielőtt hazaindultam volna még egyszer összemosolyogtunk Luke-kal.